Olvasóink értékelése: / 3

ElégtelenKitűnő 

A vesztő pókerjátékosok 100%-a azért bukik, mert bár lehet hogy ismerik a póker egyik legfontosabb tételét, de nincs meg az önuralmuk, hogy hosszútávon be is tartsák azt. Időnkét el-elcsábulnak egy-egy egyszerű flöss-húzó láttán. Ez a cikk rávilágít arra, hogy mire kell figyelnünk ahhoz, hogy mi ne tartozzunk közéjük.

A Texas Hold’em olyan, mint egy fogadás és egy több ismeretlenes egyenlet keveréke. Úgy tesszük meg tétjeinket, hogy maximum sejtésünk van arról, hogy mi lehet a másiknál. Azonban pont ezért olyan izgalmas ez a pókervariáció, mert a lehetőségek száma nagyjából végtelen. Mint minden fogadásnál, itt is csak akkor érdemes pénzt beleölni, ha mi vagyunk az esélyesebbek, de legalábbis tudjuk, hogy elnyerhetünk annyit az ellenféltől, hogy akár esélytelenebbként is tarthassuk a tétet.

 Az outok azok a lapok, amelyek egy leosztásban a nyerő lapkombinációhoz segítenek bennünket.

Nálunk:

Flop:

Bár a flop után még semmink sincs, mégis nem rossz textúra ez a számunkra. Összesen 13 kör van a pakliban. Ebből négy nálunk illetve a flopban van. Ezért még kilenc kör segíthet rajtunk a pakliban. Ez számít kilenc outnak. Ha ellenfelünknek csak egy top párja van, akkor a pakliban lévő három ász és három dáma is segíthet rajtunk. Azonban ha ellenfelünknek nem csak egy top párja van, hanem két párja, netán szettje, vagy ugyancsak flöss-húzója top párral, akkor az esélyeink már jóval haloványabbak, hiszen várakozó kezével néhány outunkat fogja. Persze runner-runner sorunk is lehet, de egy ilyen flopon ennek az esélye elenyésző. Ha bejön, örüljünk, de itt mi a nutflöss-húzó miatt maradtunk igazából játékban.

Dan Harrington elmélete szerint, ha van 14 outunk egy partiban a flop után és a turnt és a rivert is megnézzük, akkor nagyjából 50% esélyünk van a győzelemre, azaz hosszútávon nullszaldósak leszünk. Ez a tétel akkor állja meg leginkább a helyét, ha már pre-flop all-in megyünk, hiszen egyéb esetben könnyen lehet, hogy a turnt még olcsón megnézhetjük, de utána egy vaskos hívást már nem tudunk megadni az ötödik utcáért.

Bár sokan meg vannak arról győződve, hogy ki tudják találni, hogy mi van az ellenfelüknél, ez az állítás teljesen hamis.  Ha úgy fogalmaznák meg, hogy megpróbálják behatárolni, hogy mi lehet az ellenfélnél és ez alapján számolják ki az esélyeket, már hihetőbb a képlet.

Harrington blöffölési tétele:

Harrington szerint annak az esélye, hogy ellenfelünk blöfföl mindig legalább 10%. Ez persze egyénenként változik, de 10% mindig van! Ezt azzal magyarázza a pókerzseni, hogy a játékosok szinte kényszerítve vannak a blöffre. Úgymond elvárják tőlük azt, hogy blöfföljenek. Valamint nagyon jól esik az ember egójának ha  nagy semmivel sikeresen végrehajt egy hajmeresztő blöfföt. Ezért ne gondoljuk azt, hogy egy feszes játékos sosem blöfföl. Pontosan ezért ezt is számításba kell venni az outok mellett.

Vegyük egy olyan példát, amellyel kiváltképp online nagyon sokszor találkozhatunk, plusz ne feledkezzünk meg az előbb említett 10%-ról sem.

Vakok: 300/600/50
Nálunk
Flop:

Emeltünk a nagyvak négyszeresével, amit egy konzervatív, feszes játékos megadott, majd a flop után 2/3 pottal nyitottunk és az ellenfelünk all-in ment ellenünk. Mi a teendő? Hát először is pot-oddsot számolunk. Mondjuk azt, hogy most ez 3:2-höz és térjünk át a fejtegetéshez.

A Harrington tétel miatt már „csak” 90%-ot kell megvizsgálnunk. Amitől félni érdemes az a nyolcas pár, esetleg a négyes pár. A kettes pár valószínűtlen.

Mivel vernek minket biztosan? Drillel. De miért menne all-in egy drillel egy feszes játékos? Ilyenkor a cél az, főleg egy feszes játékos számára, hiszen benne van az image-be, hogy szépen lassan húzza ki belőlünk a zsetonokat. Ezért nagy a valószínűsége, hogy a flopnál magasabb, de a miénknél alacsonyabb párja van. Az esélyek kiszámolásánál vegyük észre, hogy magas lapja sokkal egyszerűben lehet, hiszen a KK, a QQ, a JJ és 1010 is lehet nála, míg a drillhez mindössze a négyesek és a nyolcasok jók. Tehát összesen négyszer nagyobb a valószínűsége, hogy ellenfelünknél magas pár van.

Azaz a 90%-ot Harrington szerint úgy érdemes felosztani, hogy 50%-ot adunk a magas párnak és 40%-ot a drillnek. Ebben a becslésben az is benne van, hogy ellenfelünk (ha drillje van) érthetetlen módon all-in ment.

Mivel bármilyen magas pár ellen 92% a nyerési esélyünk, ezért ha ellenfelünknél magas pár van, akkor 50%*92%=46% az esély. (kerekített)

Drillel szemben nincs több esélyünk 10%-nál, ezért 40%*10%=4% (kerektett)

Ellenfelünk blöffölését figyelembe véve további 10%-ot számolhatunk fel (40%*10%, kerekített). Azaz összesen 46+4+10=60% esélyünk van a győzelemre.

Itt tehát mindenképp érdemes tartani a tétet.

Nagyon fontos, hogy egy leosztást ne úgy döntsünk el, hogy „na ennek biztosan drillje vagy két párja van”, hanem gyakoroljuk a nagyon gyors pot odds, out számolást, mert ha ez már rutinszerűen megy, akkor nagy baj nem érhet minket az asztaloknál!