Bár tegnap néhány magyar pókeroldalon megjelent egy rövid írás arról, hogy Andy Beal visszatért a Bellagio Bobby’s termébe, de mindenki elintézte pár sorral a történetet. Ami nagy baj, hiszen Beal is azok közé tartozik, akikről példát vehetnek azok, akik mernek nagyot álmodni. Andy Beal mindenki számára iránymutató lehet, ezért hosszabban foglalkozunk élettörténetével.

Először is kezdjük a tegnap kiszivárogtatott hírrel. Andy Beal hosszú kihagyás után visszatért a Bellagioba és nem is hagyta alább a $30,000/$60,000-es és $50,000/$100,000-es tétnél. Ezen a téten egyedül Eli Elezra, Jennifer Harman és Phil Ivey tudta felvenni vele a versenyt.

A cikk során ki fogunk térni arra, hogy Andy Beal miért hagyta ott a pókerasztalokat egy ideje, de előbb nézzük meg, hogy ki is ez a férfi.

Beal 1952-ben született Michiganben és Dallasban nőtt fel. Nagyjából 11 éves volt, amikor első „mesés” üzletét beindította. Rossz tévéket vásárolt fel $1/db árért a Salvation Army-tól és a nagybácsija segédletével megjavította őket, majd $30-$40-os darabáron túl adott rajtuk. Nem rossz profit egy 11 évestől, nem de? Tizenhét évesen Beal a tévéket lecserélte riasztó rendszerek kiépítésére és megalapította első saját cégét, a Central Security Systemsa-et, amely teljes körű biztonsági szolgálatot nyújtott szülővárosában, Lansingban.

Nem sokkal a 21. születésnapja után Las Vegasba utazott. Abba a városba ahová a legtöbben szórakozni és a pénzüket elveszteni jönnek. Azonban Beal a bűn városában is a profitot látta és kifejlesztett egy olyan rendszert, amellyel a Blackjack asztalnál villámgyorsan számolni tudja a kártyákat. Az eredmény nem is maradt el, $50,000-t keresett ezen kiruccanása alatt.

Visszatérvén Lansingba, Beal gyorsan rájött, hogy mivel kereshetne sok pénzt. Megalapította második cégét, a Mid Michigan Building Moves-t, amelynek fő profilja lerobbant házak megvásárlása és felújítása volt, amelyeket aztán jó pénzért elpasszolt, vagy kiadott. Az üzlet annyira jól ment, hogy hamarosan apartmanokra is futotta. Ezzel párhuzamosan ő is letelepedett Texas Államban.

Andy nem sokkal később megalapította a National Institute for Continuing Professional Developmentet (NICPD). Az 1970-es és 1980-as években az NICPD meghódította Amerikát, hiszen az emberek tolongtak az előadásain, amelyért szívesen mélyen a zsebükbe nyúltak, hiszen Beal szavai aranyat értek. Ekkora már szép kis összeg pihent Beal bankszámláján, azonban az akkori pénzintézetek szolgáltatásaival elégedetlen zseni egy barátja unszolására úgy döntött, hogy saját bankot nyit.

1985-ben kezdett neki és néhány év múlva már fogadta is az ügyfeleket a Beal Bank. 1996-ban a bank 1,2 milliárd dollárt ért! 1995 és 1996 között a bank majdnem megduplázta előző évi bevételét (27,5 millió dollárról 48,8 millióra). 1999-ben ez az összeg $100,000,000-ra emelkedett.

Ekkor jutott először eszébe Beal-nek, hogy eleget dolgozott már, most már fut az üzlet nélküle is, ideje a szabadidejére koncentrálnia.

Az egyik ilyen hobbija a matematika volt, amelynek eredményeképpen olyan cikkeket publikált, amelyeket a legfelsőbb körökben is hatalmas elismeréssel fogtak a tudomány területén.

Annak ellenére, hogy Beal sosem fejezte be a főiskolát, olyan páratlan tudással rendelkezett, hogy felajánlott $100,000-t annak, aki bebizonyítja, hogy állításai helyesek, illetve helytelenek. Az ajánlat még most is él….

Beal egyetlen rossz döntése ekkor következett bár lehet, hogy csak a nagykutyák nyomásgyakorlása miatt bukott el. Beal egy nap fejébe vette, hogy alacsony költségű, újrafelhasználható rakétákat készít abból a célból, hogy ő is részesedhessen az „űrüzletből”.  Azonban, a terve nem valósulhatott meg, hiszen a NASA, Lockheed Martin és a Boeing is keresztbe tett neki, így 2000 októberében a Beal Aerospace Technology bezárta a kapuit.

Ekkor jött a nagy ötlete, miszerint kihívja a Bellagio-ban a világ legnagyobb profijait a létező legmagasabb téteken egy-egy pókermeccsre…

Holnap folyt. köv.